, (leg-ény-kěd-ik) k. m. legénykěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Folytonos legénykorban vagy minőségben él. Sokáig legénykedett, mig végre megházasodott. Három évig inaskodott, tízig legényke lett, azután mesterré lett. Együtt legénykedtünk. 2) Élénk, virgoncz legény módjára viseli magát; különösen bátor, merész tettekben hegykélkedik, hányjaveti magát. Már nem fiatal, mégis legénykedik.