, (legy-es) mn. tt. legyes-t v. ~et, tb. ~ek. Legyekkel bővelkedő; mit a legyek igen elleptek. Legyes konyha, ebédlő, mészárszék. Átv. ért. mondják állatról, különösen lóról, midőn a legyektől féltében, vagy csípve hánykolódik, nyugtalankodik. Szélesb ért. szilaj, pajkos, kirúgó. Tréfásan mondják ily tulajdonságu emberről is.