, (le-fekszik) ösz. k. Testét fekvő helyzetbe teszi, mi a testnek egyenes állásához képest lefelé tartott irányban történik. Lefekünni a földre, gyepre, ágyra, pamlagra. Minthogy rendesen alunni fekve szoktunk, innen lefekünni annyit is tesz, mint alunni menni. Éjfél előtt lefekszik, s hajnalban felkel. Mondják állatokról sőt lelketlen dolgokról is, midőn azok egy vagy más okból leterülnek. A dinnye levélzete a nagy hőség miatt lefeküdt, azaz lelankadt.