, (le-dől) ösz. önh. Általán, álló helyzetét fekvővel váltja fel. Mondják nem csak állatokról, hanem más testekről is, melyek átv. értelemben állanak; pl. ledől a pudvás fa, ledől a rozzant ház.
"Ledőlt már a nemes Ilion".
Berzsenyi.
Szükebb ért. nyugvás, vagy rövid alvás végett lefekszik. Ledőlt a pamlagra.