, (lel-et) fn. tt. lelet-ět, harm. szr. ~e. A Müncheni codexben am. nyavalygás, lankadat, különösen, melyet láz okoz. Fekszen vala hideg leletben. Tegnapon hagyá meg őt a hideg lelet. Az első e pontozva fordúl elé: lělet, mely itt rendszerént hoszszú é jele, tehát: lélet. V. ö. LÉLETEL, LELETĚZIK.