, (le-telepědik) ösz. k. Mondjuk egy vagy több emberről, midőn idegen helyről jövén valahol azon végre száll meg, hogy ott vagy állandóan lakjék, vagy legalább tartósabb időig mulasson. Őseink hosszú vándorlásaik után a mai Magyar- és Erdélyországban telepedtek le. A Béla király alatt béjött kunok a Tisza környékén telepedtek le.
"Szittyiából kiindúlának,
Hogy e földre kijövének,
Istentől kísértetének,
Erdélységben letelepedének.
Régi történelmi versezet, a mohácsi vész utáni korból.
(Csáti Demetertől).
Néha szükebb ért. am. utazás, menés közben egy időre valahol megszáll, hogy pihenjen, vagy étkezzék, vagy akármely más okból. A hadjáró seregek egy dombon telepedtek le. Az erdőbe érvén egy terepély fának árnyékában letelepedtünk. A baromőrök letelepednek a tűz körül.
"Ott azért ételhöz vitézek mindnyájan
Letelepedések nagy hálaadással."
(Ének a kenyérmezei diadalról. Írta 1569-ben
Temesvári István.)
V. ö. TELEPEDIK.