, (lo-v-ász) fn. tt. lovász-t, tb. ~ok, harm, szr. ~a. Általán szolga, ki lovakkal bánik, pl. ki lovakat őriz a mezőn. Különösen az úri méneseknél, és ólakban a lóbánáshoz értő férfi, ki ha alsóbb rendü, lovászlegény, ha pedig tiszti rangu, lovászmester. Királyi, herczegi lovászok.