, (lű-k-ü) fn. tt. lükü-t. Zúzó, törő eszköz, mozsár, melyben bizonyos testeket, növénymagokat ütő, lökő géppel átalakítanak, vagy olajt ütnek belőle, (lökő). Fordítva: külü v. kölü. Ilyen a kásalükü, azaz fél öl hosszuságu, kupásan kivésett vastag fa, melyben kását készítenek.