, (lélek-gyönyör) ösz. fn. Szellemi vagy erkölcsi gyönyör, melyet a szellemi vagy erkölcsi vágyak kielégítése szül. Lélekgyönyörrel olvasni a jeles irók műveit. Magunk, és mások jótetteiből lélekgyönyört érezni. Szokottabban: lelki gyönyör. V. ö. GYÖNYÖR.