, (láb-at-lan) mn. tt. lábatlan-t, tb. ~ok. Akinek vagy minek lába nincsen. Lábatlan rokkant vitéz, kinek a lábait elvitte az ágyugolyó. Lábatlan pökőláda, pamlag. Lábatlan fecske, mely a tornyokban, és falrésekben fészkel. Nevét talán apró lábaitól kapta.