, (lúd-toll) ösz. fn. Általán, a lúd testét takaró sajátnemü szőrféle héjak, melyek a maguk nemében igen könnyüek. Különösen a szárnytollak, melyek között az első kemény, de rövid csövü, a második leghosszabb és iró pennának legalkalmasabb, megjárja a harmadik is, a két utána következő vékonyabb, és lágyabb. A tollnak van szára és szőre. A vastagabbfélék csövesek is, mi a repülést és uszást elősegíti. A gyapjufinomságu apró tollacskák neve pih, pihe, v. pöhöly. V. ö. TOLL.