, Sándor J. szerént elavult fn. melynek hogy léteznie kellett, mutatja származéka, a lugas v. lugos. Jelent ligetet vagyis völgybeli, hegyek közti alacson sikságon tenyésző erdőcskét, sürüséget. Ezen fogalmaknak felelnek meg a Sándor által felhozott latin lucus, saltus, nemus. E szóban alapfogalom az alantiság, a mélyebb fekvés, mely tekintetben megfelel neki a székelyeknél divatozó lók, v. lok v. lök, azaz hegyek között leereszkedő völgyecske, vagy térség. Rokon vele a vékonyhangu liget gyöke lig. V. ö. LIGET, és LÓK, LÉK. A lug szónak e szerént első jelentése volna: alattiság, völgy, mélység, második pedig az ily helyeket belepő erdőség, csalitok, sürüségek, buja sarjadzások. Gyökeleme azon lu, mely majd lo majd la alakban több szavainknak alattias, mélyedő jelentést kölcsönöz, milyenek luk (lyuk), lohad, lomha, lomp, lájha, lankad, lap, lapos; laska. Ezen lu rokon az alá mutató le szóhoz, melynek vastaghangon megfelel a fordított al-ból lett la, miszerént, hogy a fenemlített szókat elemezzük, luk am. al-k vagy le-ok, alámenő nyilás, mélyedés, lohad am. al-had, v. le-had alászáll, lomha am. al-m-ha tagjait, testét tunyán leeresztő, lomp am. al-omp, alálógó, lankad am. al-an-og-ad, aláfelé ereszkedik, lap am. al-p, alacsonyan elterülő, laska am. al-as-ka, alacsonyra, laposra nyujtott tészta. Hogy az a o u rokon hangok egymással fölcseréltetnek, ime néhány példa: adu, odu, udu; baglya, boglya, Érsekujvárt: buglya; bogár, É.-ujvárt: bagár, bugár; kapar, kopor, kupor; tal, tol, taszit, toszit, tuszkol; parányi, porányi; por, purha; lankad, lomha, lumha; sajtó, sotú, sutú; kanya, k-o nya, kunya, s több mások.