, (lö-v-és) fn. tt. lövés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, midőn valaki bizonyos fegyverrel lő. Az ágyukból valamely innepély alkalmával száz lövést tenni. Magát lövésben gyakorolni. Lövésre szólitani a katonákat. 2) A fennemlített cselekvésnek módja, mértéke, neme. Sebes, sürü lövés. Erős, gyönge lövés. Ágyu-, puskalövés. Egy lövésre való lőpor, szatyma. Ez értelemben szabatosabb : lövet.