, (lö-v-ell-ik) k. m. lövell-ětt, htn. ~ni, v. ~eni. Mondjuk némely sebesen kilőtt, azaz szenvedőleg repülő vagy terjedő testekről, melyek kilőtt nyil vagy golyó gyanánt szállnak. A kettőztetett l vagy hangzatosság végett csúsztatott be, vagy a lövel szóhoz lik öszvetett képző járult. V. ö. LÖVEL. Lövellik az ugrókút vízsugara. Lövellik a kelő nap világa.