, (mintegy lé-erő am. lé, azaz víz erejü? mely a tájszótár szerént vizbor is); fn. tt. lőrét. Csigér, vizbor, vagyis azon nedv, mely a kisajtólt, kicsömöszölt törkölyre öntött vízből képződik, s némi boríze van. Máskép: csiger. Innen gúnyosan jelent igen savanyú, vagy szesztelen, vagy vizes rozsféle bort. Minthogy a lőre nem egyéb, mint borizű lé, valószinüleg gyöke egy a lé-vel vagy lé gyökelemével s am. lé-erő v. lé-erejü öszehúzva lőre, lágyabban: léle, löle. Alapfogalomban megegyeznek vele lőnye és lőtye is. Adelung szerént a német nyelvben Lauer (der) szintén azt jelenti amit a magyar lőre, mely a közéletben néha Glaur, Leir, Lurke, Lorke stb. Ugyanő azt is mondja, hogy a hason jelentésü latin és olasz lora, kétségtelenül a német lau (unschmaekhaft) és flau szókból vétetett. A latin szókönyvek szerént: lora vagy lorea, melyhez hasonló a görög δευτεριας, mely származtatásban s némileg értelemben is körülbelül am. a magyar máslás (δευτερος, mint tudjuk am. második); úgy hogy ha idegen nyelvhez kell folyamodnunk, Adelung ellenére, a görögöt tartjuk eredetinek, a δ könnyen változhatván l hanggá, mint lacryma = δαξρυμα szóban is.