, (löb-ög) gyak. önh. m. löbög-tem, ~tél, ~ött. 1) Ijedés miatt reszket, remeg. Balatonmelléki tájszó. 2) Ugyanazon vidéken mondják nedvről, midőn nyomás, vagy mozgatás következtében bizonyos tompa hangot hallat, pl. a posványos föld löbög a lépő lábak alatt; a víz löbög a gyomorban, máskép: lötyög, lotyog. Mindkét értelemben alapfogalom a mozgás, mely a másodikban hangosan nyilatkozik.