,(lo-v-ag-ol) önh. m. lovagol-t, v. lovaglott, htn. ~ni, v. lovaglani. Lóháton megy vagy jár. Igekötőkkel egyesülve: kilovagol, lóháton kimegy, kisétál; ellovagol, lovon eltávozik; fellovagol a hegyre, lelovagol a völgybe. Használtatik áthatóul is tárgyesetes névvel. Szilaj csikót, paripát lovagolni. Körüllovagolni a ménest, határt. Kilovagolni magát, am. fáradtig vagy elégségig lovagolni. Átv. ért. nádparipán, vesszőparipán lovagolni, am. hiú reménynél fogva magát nagyra tartani, a valóság helyett árnyékon kapkodni. Szűntelen egy dolgon lovagolni, azaz vítatásban valamely ügyben mindig csak azon egy tárgyat avagy indokot emlegetni, e vítatkozásait, állitásait egyedül arra építeni.