, (loty-og) gyakor. önh. m. lotyog-tam, ~tál, ~ott. Mondjuk híg testről, midőn az valamely öblös edényt egészen be nem töltve ide-oda mozog, egyszersmind némi lágy hangot ad, melyet a magyar ty-vel talált jónak kiejteni. Magas hangon: lötyög. Valamivel keményebb hangra mutat a locsog. Lotyog a rázott kannában a tej. Lotyog az öszvezuzott leves szilva. Kettőztetve: lityeg-lotyog.