, (ló-tetű) ösz. fn. Bogárfaj, mely mintegy két hüvelyknyi hosszú, a föld alatt lakik, s a gabona, és más növények gyökereit elrágja. Ló jelzőjét, mint több bogarak és növények, onnan kapta, mert a maga nemében nagy, mint: lódarázs, lólégy, lótorma, lósóska stb.