, (lo-ot vagy lo-at) önh. m. lót-ott, par. lóss, htn. ~ni. Lohol, szalad. Rendesen a fut igével párosodva használtatik: lót-fut, s am. szilaj, vad ló, v. csikó módjára futkos, ide-oda szaladgál. Lótott-futott, lótni-futni. Eredetére legközelebb rokona a lódít és lódúl, gyöke: lód; továbbá a német los, melyről azt mondja Adelung, hogy kétségtelenül a lasz, lassen, ledig szók nemzetségéhez tartozik, amennyiben azt jelenti: schlaff (lágy, lottyadt, petyhüdt); és eredetileg mind azon szókhoz, melyekben a sebes mozgás az alapfogalom. V. ö. LO gyökelem.