, (lop-ó) mn. és fn. tt. lopó-t. Aki lop. Leginkább a lopott jószág nevével öszvetéve használtatik, pl. lisztlopó, tyúk lopó, lólopó, mely esetben önállólag főnevet képez. Régente főnevül magában is használtatott: "Hogy az eb veszteg hallgatna, az lopó ad vala neki egy darab kenyeret." Pesti G. meséi. Átv. ért. lopótök am. nyakas tök, melylyel bort s más folyadékot szívnak a hordóból. l. LOPÓTÖK.