, (lom-b-os) mn. tt. lombos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Mondjuk fáról, melynek ágai zöld levelekkel benőttek, különösen, midőn az ághegyeken füzéresen nőnek a levelek. Lombos hársfák. 2) A növénytanban szoros értelemben lombos a fa, midőn egy csomó levél a törzszsel vagy a nyéllel kisebb nagyobb mértékben oly egész növényt képez, melyen a törzs és a levél nyele szorosan egygyé olvadnak, ezek rendszerént legyezőalakulag terülnek ki, mint a harasztokon láthatni; de tágabb értelemben minden olyan laposan kiterült levelü fák értenek alatta, melyek leveleiket őszszel vagy tavaszszal elhullatván ismét új leveleket hajtanak. Ilyenek erdei fáink legnagyobb részben, melyek ellentétei a tűlevelü fák. 3) A székelyeknél így nevezik a hosszú szőrü kutyát, komondort, kuvaszt; mely egyebütt szokottan: lompos.