, (lom-b-ik) fn. tt. lombik-ot, harm. szr. ~ja. A szeszégető kazánok csöve, melyen az égetett nedv kifoly, s melynek vége rendesen alá görbed. Eredetileg magyar származtatással lehet lombék, s az ék képző a szójárás szerént rövid ik-re változott mint: szurdék szurdik, kuczék kuczik; különben egyezik vele az arab alenbik.