, (lom-b) fn. tt. lomb-ot, harm. szr. ~ja. Kicsiny. lombocska. 1) A zöldellő fának bokros levelű ága, mely többé-kevesbbé aláfelé lóg. Egyezik ugyan vele a német Laub, de elemeire bontva (lom-b) egészen magyar eredetü. V. ö. LOM. Lombokból csinált szín. A szél ingatja a fák lombjait. 2) Székely tájszólás szerént a kutyának lelógó hosszu szőre, honnan az ily kutyát egyszerűen lombos-nak nevezik, másutt lompos; ugyanez eléjön lombi alakban is. Mindkét jelentésben alapfogalom a lógás. V. ö. LOM.