, (loh-og) gyak. önh. m. lohog-tam, ~tál, ~ott. 1) Sebesen, szinte lélekszakadva megy. 2) Mondják esőről, midőn sebesen hull, mintha szakadna. 3) Mondják a fürdőről, midőn a vízben hánykolódik. Mind három értelemben alapfogalom az élénk, erősebbféle mozgás, melyet a lo gyökelem fejez ki. V. ö. LOHOL, 2).