, (loh-ad) önh. m. lohad-tam, ~tál, ~t. Mondják dagadt, puffadt, teli öblü testről, mely nyomás által, vagy beltartalmának fogyatkozása miatt magasságából veszt, és alább száll. Lohad a duda, ha kimegy belőle a szusz. Lohad a testen levő daganat, ha kifoly a geny. Lohad az erszény, midőn kiszedik belőle a pénzt. Lohad a has, néhutt másképen: ejtőzik, megejtőzik. Más rokon értelmü kifejezéssel: apad, lappad. Innen: lohad a víznek árja; midőn apad. Ellentéte: hovad, dagad, puffad. Átv. ért. mondjuk oly indulatokról, melyek a vért mintegy feldagasztják, de ismét előbbi rendes állapotra lecsillapodni engedik a kedélyt. Lelohad a harag, düh, boszú.
"Haragja lohadton meglohada, s fenkölt
Szíve nem türhette az alan fetrengőt."
Buda halála (Arany J.).