, fn. tt. lók-ot, harm. szr. ~ja. A székelyeknél am. két hegy közötti völgyecske, alacsony hely. Kriza Jánosnál rövid o-val: lok. Rokonai a szintén mélyedést jelentő lyuk, lék, lik, s a német Loch. Vékony hangon lők v. lőke csakugyan a székelyeknél am. lyukas térség magas helyen, azaz hegyek között. Az is lehető, hogy lanka szóval áll viszonyban mins pank, pók. Az érsekujvári határban is egy gödrös helynek neve Lők s a közöttök elhuzódó országutat lőki töltésnek hívják. Lók nevét több helységek viselik, melyek közől a Sopronvármegyei Lók völgyben fekszik, s valószinüleg a többi is ilyetén fekvésétől kapta nevét. V. ö. LÉK.