, (loh-ol) áth. és önh. m. kohol-t. 1) Valakit v. valamit ver, ütöget, páhol, vagy mint képes kifejezéssel mondják, puhít, megpuhít. E szóban alapfogalom azon loh, mely apadást, alászállást jelent, mert amit jól megloholnak, azaz megvernek, az megpuhúl, szétterűl, s vékonyabbá lesz, pl. a cséplővel vert szalma. 2) Önhatólag szokott értelme: siet, elsiet; pl. ellohol, s ekkor gyöke lenne a haladó v. siető mozgást jelentő lo (= el), s rokon a lohog igével.