, (lóg-ó-os) 1) mn. tt. lógós-t v. ~at, tb. ~ak. Ami függő állapotánál fogva ingatag, ideoda mozgékony. Lógós czafrangok, salangok. 2) Fn. tt. lógós-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Különösen mondják lóról, melyet lógórudra fognak. Lógós csikó. Lógós ló. 3) Mint melléknév mondatik kocsiról, hintóról, melynek korbája szíjakon vagy tollakon lóg, és ingatag. Lógós kocsin járni. 4) Átv. ért. valamely ügyben, dologban, állapotban mellékes személy, ki nélkül épenséggel ellehetni, vagy el kellene lenni. Lógós hivatalnok, szolga. Lógós van férje mellett, azaz szerető, az olasz cicisbeo.