, (locs-k-os) mn. tt. locskos-t v. ~at, tb. ~ak. Közvetlen törzsöke: locsk, azaz locsok v. locsék. Mondják testről, mely egészen átázott, melyet a nedv, különösen sárvíz beszennyezett. Máskép: lucskos, lustos. A szüretelők locskosak szoktak lenni. A nagy esőben minden ruhája locskos lett. Átv. ért. locskos nyelv, locskos száj, mely tisztátalan, csúnya, botrányos dolgokat beszél.