, LÓDUL, (lód-úl) önh. m. lódúl-t. Sebesen neki indulva megy, betü szerént: lódóvá, lótóvá lesz. Ki-, be-, el-, meglódúlni. Kilódúlni a mezőre. Belódúlni a városba. Ellódúlni a másik utczába. A cseléd szüleihez lódúlt egy kis időre. Meglódúlt egy fogam. Különösen használják üző ige gyanánt. Lódulj innen! Nem lódúlsz mindjárt? No most lódúljatok! azaz takarodjatok, hordjátok el magatokat, pusztuljatok, tisztuljatok, vakarodjatok stb. Mondják lelketlen ingó tárgyakról is, midőn erős taszításra, mozdításra neki indúlnak. Meglódúl a kocsi, hajó, midőn sebesebben huzzák. V. ö. LO.