, (lo-og) gyak. önh. m. lóg-tam, ~tál, v. ~ottam, ~ottál, ~ott, htn. ~ni v. ~ani. Általán mondják oly testről mely bizonyos tartalékpontról aláfelé nehezkedve folytonos ingatag állapotban létezik. A lógás tehát rendszerént két dolgot föltételez t. i. lefelé nehezkedést, és ingékonyságot. Lóg az eloldódott nadrágszíj. Zsebből kilóg a kendő. Lógnak a gyümölcscsel terhelt és lefelé görbedő ágak. Innen ikerítve liglóg minden, mi erősen, szilárdan nincs valahová kötve, s a levegőnek vagy más gyönge erőnek illetésére mozgásba jő. Líglóg a ruha, melyet csak imígyamúgy kerít valaki magára. Líglóg a rongy, a czafrang, salang. Lógnak az aláeresztett kezek vagy a magas helyen ülőnek lábai. Fut a kutya, lóg a farka. (Ponyvai vers). Más ikerítéssel csig-lóg (talán = csüng lóg). A vásár csak csig-lóg már. Néha a ,lóg csak az ingékonyságra vonatkozik pl. lógnak (= inognak) a fogak, lóg (= inog) a földbe roszul vert czölöp. Átv. ért. mondják bizonytalan állapotról, melynek állhatatossága nincsen, pl. midőn valaki minduntalan tart tőle, hogy hivatalból kiesik. Alapfogalom benne az ingatagság, mozgékonyság, mely a le gyökben rejlik, mi kivált a lógat, lógáz, lógázkodik, lógó származékból kitünik. Némelyek kettőztetett g-vel irják: lógg, de hibásan, mint az elemzés mutatja. V. ö. LO.