, (locs-og-a) mn. tt. locskát. Átv. ért. mondják emberről, ki sok hiábavalót beszél, kinek sokat jár a szája, s beszéde hasonló az ide-oda csapkodó nedv hangjához, melynek értelme nincsen, s a füleket veri egyedül. Törzsöke locsog, innen lett locsogó, locsoga, locsga, locska, mint: fecseg fecske, bugyog bugyka, csacsog csacska, czineg czinke stb. mások. Locska fecske am. locsogó fecsegő, a ,locska szó erősbitése. Szapora, mint a locska száj. (Km.). Locska gyerek, leányka. Származékai: locskál, locskálkodik.