, (ló-cza) fn. tt. lóczát. Az ország különbféle vidékein am. pad, azaz rendesen négy lábon álló, hosszukás szék. Cseh nyelven: loze. Némely tót vidékeken tótúl: lavicze, lavicza, finnül is: lauta v. lavitsa. Egyébiránt magyar elemzéssel ,lócza vagy átv. értelmü szó a ló gyöktől, s am. (fa) lovacska, sőt csakugyan máskép: lóka; innét oly lóczát, melyre a pálczaütésekre itélteket fektetni szokták, gúnyosan vak ló-nak v. deres-nek nevezi a képes kifejezéseket kedvelő magyar nép; vagy pedig általában az alant v. laposan fekvéstől vette nevezetét, a midőn rokon lanka, öszvehúzva lók szóval s idegen nyelvekben, közelebbről a német Lage, illetőleg legen, liegen szókkal. Egy lóczán feküsznek. (Km.). Akit a nap látott czifrán feljöttében, azt a nyújtó lóczán hagyta lementében. (Szirmay).