, (locscs-an v. locs-u-an) önh. m. locscsan-t. Mondjuk híg testről, midőn ütődés által helyéből kimozdúl, egyszersmind némi cs-féle hangot ad. Ki-, el-, fel-, szétlocscsanni. Locscsan a híg sár, midőn valaki belelép. Locscsan a félig töltött hordóban a bor, ha megtaszítják. Locscsan az evezővel megcsapott víz. A tálból kilocscsant a leves. A feldöntött csöbörből ruhájára locscsant a moslék. V. ö. LOCS.