, (lo-cs) fn. tt. locs-ot, harm. szr. ~csa. Híg sár, mely a bele lépő lábai alatt mozgásba jő, és fecseg. Ikerítve: licslocs v. locspocs. Gyökeleme lo, melyben a mozgékonyság alapfogalma rejlik, a cs képző pedig a mozgás által okozott hangot fejezi ki. Minden lében locs, (km.) am. mindenbe bele ártja magát, mindenbe bele szól. Származékai: locsos, locscsan, locscsant, locskos, locsog, locska, locskál, locsol, locspol, locspolódik. Rokonai, a latin lacus, lacuna, a német Lacke. V. ö. LOTY.