, (locs-og) gyak. önh. m. locsog-tam, ~tál, ~ott. 1) Tulajd. ért. a helyéből kicsapott nedv ismételve ,locs hangot ad. Locsog a víz, midőn az utczaöntöző lajtbót kifoly. Locsog a rázott hordóban az öblögető víz. 2) Átv. ért. hiba való dolgokat beszél, jár a szája. Locsog fecseg. Licseg locsog. Hadd locsogjanak az emberek, ne gondolj velök. Ne locsogj!