, (lob-og-ó-s) mn. tt. lobogós-t, v. ~at, tb. ~ak. Ami lobogó tulajdonsággal bir; vagy lobogóval van fölszerelve, diszítve.
"Véres zászlók alatt
Lobogós kópiát
Vitézek ott viselik."
Balassa B.
Mondják különösen a) villámról, mennykőről, mint afféle lobogva czikázó tüneményről. Lobogós villám, menykő. Innét e gyöngédebbféle ártatlan káromkodás: Ejnye lánczos lobogós! Lobogós adta! Lobogós szedte vedte! b) Mondják bő és hosszu újju, úgynevezett magyar üngről, melyet néhutt tréfásan borjuszáj-nak mondanak. Ha szűkebb, sípújju a neve.