, (lobb-an, azaz lob-u-an, lob-v-an), önh. m. lobban-t. Mondják különösen égékeny testről, midőn lángra gyulad. A lőpor hirtelen lobban. A szalma hamarabb fellobban, minta fa. A puska előbb lobban, azután szól. Átv. ért. hirtelen haragra fakad, gyúlad. Haragra lobbanni. Hamar lobban, vagy mindjárt fellobban, mint a puskapor. (Km.). Fellobbant Salamon a hadhír jöttére. (Döbrentei).