, (locs-os-kod-ik) k. m. locsoskod-tam, ~tál, ~ott. Aki mintegy készakarva magát locsossá teszi, pl. a csintalan fiu, ki a sárban futkos, vagy ki oly munkát végez, mely szükségkép locsossá teszi őt, pl. locsoskodik a mosónő, a bőrvakaró timár, a kenderáztató stb.