, (locsa-húr) ösz. fn. A hathímesek seregesből és egyanyások rendéből való növénynem; csészéje harangalaku, tizenkét fogu, bokrétája hat szirmu, tokja két rekeszű, sok magvu. Ártéri berkekben, innen locsa neve, nálunk kivált a Tisza körül. (Peplis). Henye locsahúr. (Peplis portula).