, (lobb-an-t v. lob-u-an-t) áth. m. lobbant-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. 1) Valamely gyulékony testet lobbanóvá tesz, azaz lángra gyúlaszt. A lőport egy szikra lángra lobbantja.
"Tüzet lobbant pillantása,
Mint az egek villámlása."
Faludi.
2) Átv. ért. valamit sebes mozgással kibocsát, kinyom, kitaszít. A meggyuladt lőpor kilobbantja a golyót. 3) Szinte átv. ért. valamit szemére lobbantani valakinek, am. szemére hányni, szemére vetni, és pedig oly valamit, mi miatt magát szégyenlenie, mi miatt elpirulnia kell, s arcza mintegy gyuladásba jön.