, (lobb-ad-oz) önh. m. lobbadoz-tam, ~tál, ~ott. Gyakran vagy folyvást lobbad v. lobban, különösen átv. értelemben.
"Egy pontra gyűlt az élet foglalatja,
Az ösztönzaj csak élvre lobbadoz."
Az élet korai. (Kisf. K.).
"S a borostyán édes álma:
Győzni a király előtt,
Sok vitéznek lángszivében
Olthatatlan vágyra nőtt;
S versenytűzre lobbadozva
Gyűlnek a várpiaczon."
Budai harczjáték. (Ugyanattól).