, (l. LO) elavult ige és törzs a gyakorlatos lob-og s a belterjes lobban igékben és származékaikban, valamint a lobda v. lobda névben. Rokon vele magas hangon: leb. Alakra és képzésre hasonló hozzá a dob v. tob, melynek gyöke a távolt jelentő to, lágyabban do, s valamint ezekből lett b képzővel tob v. dob, azaz valamit távolra vet, taszít; úgy a lo gyökből származott lob, azaz erősen mozog. Így képződött: szab, melynek sza gyöke mint elválasztást, szétnyilást jelentő megvan a szak, szakad, szana (szét), szá, száj, szád, szánt származékokban. Így képződtek a rokon p képzővel: csap, lop, tép, lép, rop (jár) s némely mások. Hogy lob nem átható ige, mint Sándor István hibásan magyarázza, hanem önható, az kitetszik e közvetlen származékából lobog, azaz folytonosan v. gyakran erős lebegő mozgásban van. Finnül lipun am. lobogok s lipuan am. lebegek. V. ö. LOB, (2).