, (lity-i-ke) fn tt. lityikét. Székely tájszólás szerént kopott vászon, melynek szálai gyéren állanak öszve, azaz lityegnek; tehát eredetileg lityegő, lityege, lityige, és így itt a ke nem kicsinyező, hanem csak átalakult ge, noha a kicsinyezés fogalma is tulajdonképen a gyakorlatot jelentő g képzőben rejlik.