, mn. és fn. tt. liczis-t, tb. ~ek. Székely tájszó, s am. hizelkedő. Minthogy a hizelgésnek lényegét a másokhoz való simulás, és forgolódás, farkcsóválás teszik: innen e szó li gyökeleme az élénk könnyü mozgékonyság alapfogalmát rejti magában, s rokonságban áll a lidércz és ledér szókkal.