, (li-ú) fn. tt. liú-t. Alakra és képzésre olyan mint hiú, diú (v. dív), valamint ezek gyöke hi, di, úgy amazé li, s valamint hiú am. vacuitatem habens, diu (dív) am. pretium habens, pretio praeditus, úgy liu am. foramen habens, t. i. gyöke a mélyedést jelentő li, mely megvan a lik szóban is. Liú jelent tehát mély minőségü eszközt, tölcsért, melynek nélkülözhetlen kelléke, hogy likas. Máskép: livó, lihó v. léhó, lijú, léju, melyekben a jelen származtatás szerént a v vagy h vagy j csak közbeszuratok a kéthangzó összetorlódásának mellőzése végett. Egyébiránt más származtatással V. ö. LÉHÓ, melynek liu csak módosított alakja volna.