, (le-v-és) fn. tt. levés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Valamely dolognak azon állapota midőn készülőben, vagy alakulóban van. A tevés és levés együtt járnak. 2) Midőn a van ige értelme szolgál alapul, am. bizonyos állapotnak mint olyannak folytonos tartása. Otthon levés, távol levés. V. ö. LESZ.