, (lepp-ěg) gyakor. önh. m. leppěg-tem, ~tál, ~ětt. Midőn valaki minden szótagot halkkal vontatva, megnyomva mond ki; a járásban is, aki minden lépést halkkal, lassan, vontatva teszen. Leppegve beszél. Leppegve megy. Székely tájszó. Gyöke a nyújtott terjeszkedést, mozgást jelentő lep.