, (lep-cs-en) önh. m. lepcsen-t. Hangutánzó, mondják lapos test leeséséről, vagy ütődéséről, mely valami puhára, pl. sárba, vízbe hullva lepcs hangot ad. Lepcsen a vízbe ejtett deszka. A léczet a vízbe, a gyermeket az ágyba vetette, ugyan meglepcsent. (Szabó Dávid). V. ö. LEPCS. (1).